Hegesztő és géplakatos tanulóink beszámolója Komárnóból

A BéKSZI Trefort Ágoston Tagintézménye sikeres Leonardo da Vinci mobilitás pályázatának köszönhetően hat tanulója egy hónapos szlovákiai szakmai gyakorlatát bonyolíthatja le európai uniós támogatás segítségével 2014 elején.

Az Egész életen át tartó tanulás program részeként, a Leonardo da Vinci az Európai Bizottság 1994-ben indult együttműködési programja a szakképzés területén. Hazai koordinátora a Tempus Közalapítvány, amely a programban résztvevő tanulók felkészítésére, utazási, megélhetési és programszervezési költségeire biztosít uniós forrást.
A Hegesztés nemzetközi gyakorlatban című projekt hat résztvevője közül Baji Zoltán, Konyecsni Tamás, Molnár József hegesztő, Hadzsi Zoltán, Haszilo Róbert, Kis Ferenc géplakatos tanulók 2014. február 08–március 08. között, a komárnói Stredná odborná škola technická műszakiszakközépiskola segítségével, a Stroje a mechanizmy a.s. hajó- és gépgyárnál vesznek részt négyhetes külföldi szakmai gyakorlaton.
A szakmai gyakorlatot teljesítő tanulók új, korszerű technológiákkal, eszközökkel, gépekkel, másféle munkaszervezéssel, folyamatokkal ismerkednek meg, melyet hazaérkezve, az itthoni munkájuk során hasznosítani tudnak. A szakmai tudás mellett fejlődik kapcsolatteremtő képességük, nyitottabbak, magabiztosabbak, önállóbbak, felelősségteljesebbek lesznek, javul problémamegoldásuk. A szakmai és személyiségbeli fejlődés mellett kulturális téren is gazdagodnak a tanulók: a történelmi Felvidék, a jelenlegi Szlovákia technikatörténeti, kulturális és építészeti örökségének megismertetése is az egyik célja a programnak.
A gyakorlatot sikeresen teljesítő tanulók Europass mobilitási igazolványt kapnak, mely ajánlólevélként segítheti őket munkavállaláskor.
 
A résztvevő tanulókat arra kértük, összegezzék, hogyan élték meg az első kint töltött hetet, összegezzék tapasztalataikat!
 
Molnár József:
- Az első két napban még nem kellett mennünk gyakorlatra, ezért elég sokat voltunk a városban, és sok szép nevezetességet meg is néztünk. Ilyen volt például a Klapka téren a Jókai szobor és a belvárosban még nagyon sok szobrot láthattunk. Vasárnap pedig elmentünk Komáromba a Monostori erődhöz, ahogy a képen is látszik.
 
Hétfőtől viszont már munkába álltunk, és elég érdekes volt számomra a technológia. Mivel itt a gyárban sokkal nagyobb alkatrészekkel dolgoznak, mint ahol eddig voltam gyakorlaton, és tömeggyártásban csinálják. Hétfőn ki is osztották, hogy ki melyik helyen fog dolgozni és kivel. Nagyon rendes és közvetlen emberhez lettem beosztva, és az óta elég sok mindent meg is mutatott nekem. Eléggé meg is bízott bennem, és alvázösszerakásnál én csinálom a fűzővarratokat, ő meg segít beállítani a nagyobb alkatrészeket. Miután mi összeállítottuk az alvázat, viszik őket lehegeszteni, és a nagy hő miatt hegesztés után általában el szokott deformálódni az anyag, vagyis a kész alváz. Lánggal kell kiegyengetni, és ezt is már elég jól megtanultam a mestertől, hogy kell csinálni. Szeretnék még eltanulni pár dolgot, szóval hasznos lesz ez a hátralévő három hetünk.  
 
Baji Zoltán:
- Február 8-án érkeztünk délben, ekkor körbevezetett minket Komárno városában az itteni szakközépiskola igazgatója, ezen a napon megnéztük többek között a Klapka teret, illetve az Európa-udvart, ami egy modern stílusban épített díszes udvar. Majd vasárnap az igazgatóhelyettes hölggyel megnéztük a Monostori erődöt, ami Komáromban található, itt volt egy kisebb hadtörténeti kiállítás is, ahol II. világháborús harckocsikat és lövegeket láttunk, nekem nagyon tetszett, mert meghagyták szinte eredeti állapotában az erődöt.
Hétfőn azonban reggeli után Lipót mesterrel (aki az itteni szakközépiskola gyakorlati oktatója) elmentünk a SAM gyárba, ahol az itteni gyakorlatunkat töltjük. Miután körbevezetett minket a gyárban a balesetvédelmi oktatást tartó személy, beosztottak bennünket az adott munkakörökbe. Itt a gyárban sok olyan dologgal találkoztam, amelyekkel az otthoni gyakorlati helyen nem dolgoztam, illetve nincs is. Ahol én vagyok, ott a Rába MP30-as, illetve még 5 különböző Rába munkagép alvázát rakjuk össze. Ez alatt az egy hét alatt kipróbálhattam az autogénnel való egyengetést, illetve elég sokat hegesztettem, mert az összeállításhoz szükséges fűzővarratokat én készítem az alvázon, ami 15-ös lemezvastagságtól 25-ös lemezvastagságig terjedő vastag S355-ös acélból van. Az itt dolgozók, akikkel vagyok egy helyen, azok mindenben segítőkészek voltak, és érthetően elmagyarázták, hogy mit hogyan kell jól csinálni, úgy gondolom, hogy az elkövetkező 3 hét jó tapasztalatszerzési lehetőség.
 
Haszilo Róbert:
- A magyarországi gyakorlati képzésem során olyan tapasztalatra tettem szert, ami elég bátorságot adott ahhoz, hogy próbára tegyem magam az új kihívások területén. Ilyen jelenleg a pályázati program adta lehetőség is, ahol a meglévő alapokra új tapasztalatokat, tudást építhetek.
A várakozás nem volt hiábavaló!
Nem csak szakmailag, hanem emberileg is sokat tanulhattam az eddigiek során barátságos mesteremtől, név szerint Tibor úrtól. A mesterem első kérdése közvetlen lejtésű volt, itt éreztem, ez nem az a lenéző mester-inas közti kapcsolat lesz. Szintén beigazolódott sejtésem!
Tibi mester középkorú szakembere a szakmának akiről kiderült, hogy több vasipari szakterületen is jeleskedik, így komplexebb az oktatásköre is.
Az elmúlt egy hétről azt hinnénk, hogy nem lehet olyan sokat tanulni, a valóság viszont, hogy a hegesztés tudományain keresztül a szerkezetlakatos területig mindenbe beletekinthettem.
A hegesztés alapjaiban elértem egy olyan tudást, hogy önállóan „heftelhetek”, önállóan méretezem a méretes esetekben akár 8 méter hosszú alvázakat is. Majd a kiteljesülés értelmében én adhatom át tanulótársammal a minőségellenőrnek az alvázat.
A köszörülés az, amit azt hittem annyira tudok: fogok egy sarok köszörűgépet és addig folytatom a fogásmélységet, még nem elérem a kedvező felületet. Azonban nagy felületen itt is rejtőznek váratlan mérethibák, felületi egyenetlenségek, melyet a mesteremnek köszönhetően szintén sikerült kiküszöböljek. Míg oktatott szakmailag, közben emberi rátermettségéről is tanúságot adott, így bátran kijelenthetem az összetartozás, emberhez való viszonyom is fejlődött.
Összefoglalásul bátran ki merem jelenteni, hogy csak fejlődésként értékelhető a munkásságunk, remélhetőleg a közeljövőben is folytatódik a sikertörténetnek is nevezhető kalandtúránk!
 
Hadzsi Zoltán:
- Az első napok kicsit unalmasan kezdődtek, de a nehéz kezdetet a mesterem segített jobbá tenni. Mi olyan sorra kerültünk, ahol nincs annyi munka, ellentétben egy-két társammal. Mi nem a szerkezeti felállítással foglalkozunk, hanem a méretellenőrzésekkel, menetkialakítással, javítással, sorjázással. Ezen felül kisebb hegesztési munkák is vannak. Azonban a hét közepe fele volt lángmelegítés is, amikor a felületi görbeségeket igyekeztünk kijavítani. Szerdán még volt egy rendkívüli feladat is, amikor szükség volt a mi segítségünkre, ugyanis az irodai részlegre vinni kellett szekrényeket.
Kicsit el is fáradtunk, mert nagyon nehezek voltak, de álltuk a munka fáradalmát. Másnap szakmai területen én is kivehettem jobban a részemet, mert én kezelhettem a lánghegesztőt, már-már én állítottam be, és egész nap korrigáltam a hibákat.
Közben a mesterem figyelmeztetett a felmerülő problémákra, hogy mikre kell figyeljek, a veszélyekre, melyeket el kell kerülni.
A köszörülés sajátosságai is tartogattak számomra ismeretlent, ezzel minden társam egyetértett, mert másabb nagy szerkezeteket letisztázni vagy a felületét pontosan méretre köszörülni, úgy, hogy ne legyen benne nagy hiba.
Mindenesetre az első hetem nem úgy telt, ahogy én akartam, de a mesterem megígérte, hogy a következő héten még több szakmai területet is bemutat nekem!
 
Konyecsni Tamás:
Minden kezdet nehéz, szokták mondani, azonban nekünk nem nehezen, hanem unalmasan indult a kezdet, majd tovább fokozta az első napon az, hogy vártunk a munkába állításra. Így aztán lassan is telt az első nap, komolyabb munkát sem bíztak ránk, de a második nappal kezdet helyre állni a munkakedvem, ugyanis szakmai dolgokkal kezdtünk foglalkozni.
A mesterem igen előzékeny, segítőkész, és ha nem is volt munkánk, igyekezett szemléltetni egy-két fogást a szakmánkban!
A második nap összeállítási, szerkezeti munkákat bíztak ránk, melyben a fűzővarratokat én készítettem el. A folytatás úgy indult, hogy nekem kellett lehegesztenem az előző nap összeállított munkadarabot, de közben kaptunk egy kis erőléti feladatot, szekrényeket kellett pakoljunk, ez annyira nem nyerte el tetszésemet, de mindent meg kel csinálni és kedvezett is a mestereinknek, mert látták, hogy segítőkészek vagyunk.
A hét utolsó napján meg lánggal való munkálatokkal foglalkoztunk, egyengettünk egy munkadarabot, mely a termikus vágás és a rajta elvégzett hegesztés során elvetemedett.
Azt vettem észre, hogy itt nem kapkodnak annyira az emberek, habár ez azért is előfordulhat, mert elég sok a veszélyforrás. Eleinte számomra furcsa volt, hogy 1-2 dolognak más az elnevezése, mint nálunk, pl. a hegesztőpajzs elnevezése „kupla”, a derékszög „vinkli”, a flex meg „karbó” stb.
Úgy gondolom, hogy a következő 3 hétben sok mindent elsajátíthatunk még.

 
Kis Ferenc:
- Az első napon körbevezettek minket a gyár területén, így megnézhettük, hogy mivel foglalkoznak ott az emberek. Még aznap kiosztottak minket a mesterekhez. A második nap már megkaptuk a feladatokat, nekem lángvágóval kellett 15-ös anyagnak a széleire 45°-os letörést csinálni a jobb hegesztés miatt. Olyan sorra kerültem, ahol Caterpillar forgókotró alvázakat különféle elemekből alakítanak ki. Kedden és szerdán külön feladatot kaptunk, még pedig azt, hogy egy festőállványt kellett rajz alapján összeállítani, ezt még szerdán is folytattuk. Szerdán még az ebéd előtt kaptunk más feladatott is, hogy 4 db szekrényt kellett a 3.-ról levinni. Utána viszont menetet kellett metszeni az alvázakba, ami eleinte még unalmasnak tűnt, de 20 perc után már úgy éreztük, hogy becsukott szemmel is menne. Csütörtökön festésre készítettük elő az alvázakat, ami annyit jelent, hogy az összehegesztett 15-ös anyagok szélét simára kellett köszörülni, és az éleket letompítani, mert ha úgy hagyjuk, akkor ott nem tapad meg a festék, és úgy nem veszik át. Pénteken egy idősebb mesternek kellett segítenünk a talpalók szintbeállításánál, és ami nagyon fontos feladat, mint végül is minden más. Mielőtt beállítottuk volna a talpalókat a megfelelő helyre és felhegesztettük volna, sablon használatával csőrögzítő elemeket kellett hegeszteni az alváz számos részére. A talpalók szintezését egy 4 m hosszú lemezvonalzóval és mérőszalaggal kellett végezni, és ahol alacsony volt, ott tettünk az oldal alá egy orsós emelőt, és addig emeltük, hogy benne legyen a 3 mm-es tűrésben. Munka közben beszélgettünk a mesterrel, aki nagyon barátságos és mondta, hogy milyen gépeket készítettek már a gyárban, volt köztük többfajta rakodógép, traktor, uszály, úszódaru, viszont hajót már több éve nem gyártottak, pedig korábban hetente 1 hajó hagyta el a gyárat. Ha a külső gyakorlat többi napja is ilyen jól fog telni, rengeteg új tapasztalattal mehetünk majd haza.