BéKSZI-s diákok a finn Ruukku tanétteremben

A BéKSZI sikeres Leonardo da Vinci mobilitási pályázatának köszönhetően idén ősszel három vendéglős tanulónk utazhatott a finn Sataedu középiskolába, hogy annak Ruukku tanéttermében töltsön el egy hónapos szakmai gyakorlatot.

A kiutazás első hetére a projekt koordinátora, Kruzsic László tanár tartott a diákokkal, aki többek között az utazás mellett a beilleszkedésben is segített. A következő hetekben viszont a tanulóknak önállóan kell helyt állniuk, elboldogulniuk a gyakorlati helyen és az egyéb hétköznapi helyzetekben. Mindezt angol nyelven, ami a mobilitás munkanyelve.

A diákokat a félidő elteltével arra kértük, foglalják össze tapasztalataikat, élményeiket!


Horváth Alexandra beszámolója:

A gyakorlati hely az iskolában van. A tankonyha modern eszközökkel van felszerelve. Minden eszköz szépen, külön raktárban van elhelyezve. A tanulók nagyon precízen és tisztán dolgoznak a konyhában.
Eddig nagyon sok különféle finn ételt és süteményt kellett elkészítenünk. A második hét végén megkértek minket, hogy készítsünk egy tipikus magyar ételt vagy süteményt. Mi a Gundel palacsintát választottuk, ami bár mindenkinek ízlett, mindenki édesnek tartotta, mert ők elég ízetlenül főznek. Nagyon sokféle salátát is készítettünk velük, néha még a süteményeket is velük együtt kellett elkészítenünk.
Eleinte nagyon szokatlan volt, hogy mindenkivel angolul kell kommunikálni, de a második hét elejére már belejöttünk és úgy érzem egyre jobban megy. Egyre bátrabban beszélem az angol nyelvet. Valamint az angol mellett, néhány új finn szóval is gazdagodtam, amiket lehet hasznosíthatok majd a jövőben. A konyhában megtanultam munka közben is rendet tartani magam körül és tisztán dolgozni. Mivel az étteremben még nem voltam, ezért abból az irányból semmi újat nem sikerült tanulnom még.
Szabadidőmben leginkább a konditerembe és a biliárdterembe járok, de a többiekkel szeretünk a városba is elsétálni. Mivel a legközelebbi bolt is 3 km-re van, ezért ezt az utat muszáj megtenni.
Kokemäki egy elég kis város, de még is hatalmas távolságra vannak egymástól a különböző helyek. Nagyon szép a város és tiszta is. A finn emberek első ránézésre elég zordak, ezt bizonyítja a kellemetlen fogadtatásunk is, de ha valakit a bizalmukba engednek, akkor elég kedves emberek és barátságosak. Nekünk nagyon nehezen sikerült beilleszkednünk a köreikbe, de már van egy-két barátunk az iskolából, akikkel tartjuk a kapcsolatot.
Az ételeik ahogy már írtam elég ízetlenek, de ennek ellenére nagyon egészségesek. A menzán minden nap rengeteg saláta közül választhatunk kedvünkre. Az iskolai menza a tanulók számára teljesen ingyenes és szerintem ez nagyon pozitív dolog.
Nagyon-nagyon tetszik a hely, ahol most vagyunk és igaz már a felén sajnos túl vagyunk, de nincs honvágyam és még nem szeretnék hazamenni. Nagyon jól érzem itt magam. A koordinátorunk, Janika sok helyre visz minket, de ameddig itt volt tanár úr, vele is nagyon sok szép helyre elmentünk.


Csikos Emese beszámolója:
A gyakorlati hely, a konyha az iskolában van, minden eszközzel és konyhagéppel felszerelve. Mivel az étterem 11 órakor nyit, ezért mi 8 órára járunk be, hogy addigra mindennel elkészüljünk. Általában a tanulóknak szoktunk segíteni főzni, segítünk az előkészületekben, zöldségek megtisztításában, a sütésben, de volt olyan nap is, amikor megkért minket a tanár, hogy készítsünk el valami jellegzetes magyar ételt. Mi úgy döntöttünk, hogy sütünk nekik egy kis Gundel palacsintát. Mindenkinek ízlett, de mivel ők elég ízetlenül főznek és sütnek, ezért nagyon édesnek találták a palacsintánkat.
Mivel mindenkivel angolul beszélünk, ezért úgy érzem fejlődött az angol tudásom, új szavakat és kifejezéseket is sikerült tanulnom. A tanulók nagyon sok új ételt mutattak nekünk, inkább süteményeket, amiket nem csak megkóstolhattunk, de közösen is készíthettük el velük.
A város elég kicsi, mégis nagy távolságok vannak benne. A legközelebbi bolt 3 km-re van a szállásunktól, ezért biciklivel járunk fel a városba. Az emberek általában kedvesek, de a fogadtatás nem volt a legkedvesebb. Mivel újak voltunk számukra, ezért nehezebben illeszkedtünk be, de már van egy pár jó barátunk a közeli városokban. Szabadidőmben biliárdozok a biliárdteremben, ami lent van a pincében, valamint rendszeresen átjárunk a konditerembe.
Nagyon tetszik Finnország, nagyon jól érzem magam , már eltelt két hét, de még mindig nem vágyok haza. Rengeteg szép helyen voltunk már (pl. tengerparton), addig is amíg tanár úr itt volt és azután is, mert Janika, a koordinátor sok helyre elvitt minket.
A menzán nagyon sok a saláta, amiből néha már nagyon elegünk van, de szokott nagyon finom hús is lenni krumplival, ami nekünk már 7 fogásos ebédnek számít!


Endrédi Dávid beszámolója:
A munkahelyem egy kicsi kis étterem az iskola egyik épületében. 15 férőhelyes, tehát tényleg kicsi. Az étterem 11:00-kor nyit és 13:00-kor zár be. Általában olyan 10 vendég fölött van a forgalom, szóval a hely elegendő. Eddig inkább az előkészítő munkálatokban segítettem, értem ezalatt az asztalok megtérítését, az evőeszközök megtisztítását, kávé és tea főzését. De fel is szolgáltam már. Az iskola pályázatokért felelős embere kérte, hogy én szolgáljam ki. Elégedett volt a munkámmal és én is élveztem. Elég új dolog ez nekem, mert csak néhány hónapja tanulom a szakmát.
Az angol nyelv használata immár természetes dologgá vált számomra, de azért néha még akadnak kisebb gondok. A szakmai dolgokban is van néhány új dolog, amit megtanultam vagy csak láttam. Például a tányérokat másként fogják, mint ahogy azt otthon tanultam. Szervírozásnál pedig nem hangedlivel védik a kezüket a meleg dolgoktól, hanem hőálló kesztyűvel.
Szabadidőmben általában a szálláson tartózkodom, mivel nem sok dolog van a városban. A lakásunk pincéjében van egy biliárdterem, azt gyakran látogatom, mert szeretek biliárdozni. Boltba is én járok, mivel több mint 3 km-re van a szállástól. Hétvégenként az itteni koordinátor szokott programokat szervezni nekünk, például voltunk egy jégkorong mérkőzésen, egy karácsonyi vásáron, megyünk majd bowlingozni is.
A fogadó városunk Kokemäki. Ez egy kis város, nálunk inkább a falvak ekkorák. Körülbelül 3000-5000 ember él itt. Nagyon békés kis város, ha az ember elindul sétálni, nem igazán találkozik emberekkel. A finn embereknek két típusa van: aki otthon ül és nem csinál semmit, és azok akik el járnak futni, biciklizni, sétálni vagy nordic walkingolni (botokkal való sétálás). Az diákok az iskolában nagyon szégyenlősek, nem nagyon mernek beszélgetni angolul, mert félnek, ha valamit rosszul mondanak, kinevetjük őket. Ezért nagyon nehéz beilleszkedni, de van már egy-két barátunk itt.
Az ételek egészen mások mint otthon. Nem esznek sertést szinte egyáltalán, nagyon kevés zsírt használnak, inkább vajjal főznek. Ezenkívül rengeteg vajat fogyasztanak kenyérrel. Fő ételük a hal, abból is a lazac a legkedveltebb. Az a tapasztalatom, hogy mi, magyarok sokkal fűszeresebben főzünk. Ráadásul az ételek sem olyan laktatóak. Mindezek mellett rengeteg salátát esznek. Általában a munka után éhesen jövök haza, hiába ebédeltem bent, mert nagyon korán esznek, 10 órakor és az ételek sem olyan laktatóak. Mindezek ellenére nagyon jól érzem itt magam, nagyon kellemes az ország, nincs is olyan nagyon hideg még, és nincs még honvágyam se. Remélem a hátralevő időmben sikerül még közelebb kerülni a finn emberekhez, diákokhoz, hogy még több élménnyel tudjak hazatérni.